Hajtogassuk a kancsókat,

      Feltaláljuk benne jónkat.

      Rajta hát! vitéz barátim,

      Lám a bor jó kedvet ad.

      Ez deríti fel vérünket;

      Élesíti fegyverünket,

      Bátorít fel a csatára,

      Bátorít fel a csatára.

      Muljon el a világ,

      Maradjon a szőlő.

      Melly kapálás nélkül

      Legyen bőven termő.

      A mi szánkat édesítse,

      Gégéinket nedvesítse.

      Vigan barátim, csak igyatok!

      Tele a korsó, vigadjatok.

      Kedvünkre éljünk,

      Mástul ne féljünk.

      Bátran igyunk,

      És mulassunk.

      Szabadok vagyunk, nincsen urunk,

      Addig az élet, mig van borunk.

      Ne szomorkodjunk,

      Ne fohászkodjunk.

      Bátran igyunk,

      És mulassunk.

      Kurvanyja, ki bort nem iszik,

      Mit bánjuk, holnap ölni viszik.

      Nappal, éjfélkor

      Nincs jobb mint a bor,

      Mint a veres bor.

      Nosza igyunk,

      És mulassunk.

      Töltsd tehát pajtás, azt a korsót,

      Forgasd kezedben mint az orsót;

      Ezen a gégén

      Ne legyen vége

      A bor ivásnak;

      Tölts, tölts, tölts, tölts!

      A melly leány sokat szeret,

      Jámbor asszony ritkán lehet.

      Mert ha már annyira mehet,

      Hogy fejére kontyot tehet:

      Nevezi az urát lónak,

      Hol deresnek, hol fakónak;

      Magát pedig tartja jónak,

      S nem barátja egy jó szónak.

      Ha ura megy a mezőre,

      Más fekszik a lepedőre.

      Mig haza jön nagy későre,

      Megellik addig a sőre.

      A melly leány sokat szeret,

      Jámbor asszony ritkán lehet;

      Mert mihelyt annyira mehet,

      Hogy fejére kontyot tehet:

      Az urát nevezi lónak,

      Hol deresnek, hol fakónak;

      Magát pedig mondja jónak,

      Nem barátja a szép szónak.

      Ha még egyszer legény lennék:

      Megnézném a kit elvennék;

      Megválogatnám a leányt,

      Mint a piaczon a dohányt.

      A dohánynak a pirosát,

      A leánynak a csinosát.

      Ha még egyszer leány lennék:

      Megnézném, hogy kihez mennék;

      Megválogatnám a legényt,

      Mint a piaczon az edényt.

      Az edénynek a mázosát

      A legénynek a szálasát.

      Egybegyültek egybegyültek a miskolczi lányok.

      Ühü, ejha! a miskolczi lányok.

      Mit hozának, mit hozának? Egy marok lisztecskét,

      Ühü, ejha! egy marok lisztecskét.

      Összegyurák, összegyurák zsiros pogácsának,

      Ühü, ejha! zsiros pogácsának.

      A vén asszony kását főz,

      Mind megposzogtatja;

      A vén ember borjut őriz,

      Mind elszalasztgatja:

      Fut utána, fut utána,

      Lebeg a gatyája,

      Fut utána, fut utána,

      Reszket a szakálla.

      Az egri kávésnak két lányát ismérek:

      Nánika, Bábika, ketten egy testvérek.

      Nánika csak ugy vidul,

      Bábika csak ugy busul,

      Csak ugy busul magában,

      Ama felső szobában.

      Egynek is másnak is szolgálni nem győzök,

      Németnek, magyarnak kávét csak én főzök.

      Karom hányom, farom rázom,

      Mint az ürge a pórázon.

      Utczu német, rajta most,

      Rajta magyar, rakd meg most.

      A magyart szeretem, élek halok érte,

      Mert az ő szerelme szívemet megérte.

      Arról fogadást is teszek,

      Inkább holtig leány leszek,

      Németet nem csókolok,

      Mig csak egy magyart kapok.

      A német szorongat, hogy őtet szeressem,

      A magyar tapogat, hogy őtet kedveljem.

      Félre német a czondráddal,

      Ama vékony lábikráddal,

      Félre német! csak hamar,

      Hadd jőjön ide magyar.

      Vale