Holdtánc. Amy Blankenship

Читать онлайн книгу.

Holdtánc - Amy Blankenship


Скачать книгу
be a levegőt, ahogy a lány illata körülölelte és beleborzongott, ahogy az érzés felforralta vérét.

      Envy elkezdte elfordítani fejét, hogy felnézzen a férfire, de inkább abbahagyta. A férfi közelsége miatt furcsa és kellemes érzés támadt fel a válla körül, amely kisugárzott felfelé a nyaka oldalán. „Hogy harapós kedvemben voltam.” – mondta enyhén sóhajtva, ahogy érezte a forróságot erősödni a háta közepén. Ez a hapsi kikészítette az érzékeit. Nem tudta, hogy mi lenne a jobb, megfordulni és rávetni magát a férfira vagy inkább menekülőre venni a dolgot.

      Devon szája sarka mosolyra húzódott, de nem változtatott a testhelyzetén. „Szóval, csak úgy, minden ok nélkül lesokkolsz bárkit?” Kifinomult szaglásával érezte a lány feromonjait, amelyek gerjedelme miatt szabadultak fel a bőrén át, és ettől ő is igencsak beindult.

      â€žNem.” – Envy nagyon megörült, hogy elterelhette a figyelmét azzal, hogy kivett egy tollat az előtte lévő tartóból és elkezdte kitölteni az űrlapot. „Csak azokat, akik komolyan meg is érdemlik.” – válaszolta éreztetve, hogy nem akar róla beszélni.

      Devon felegyenesedett és leküzdötte vágyát, hogy kiragadja a lányt a székből és maga elé ültesse az asztalon. A lány hajának néhány fürtjét ujjai közé vette, ahogy azok lelógtak a szét támlája mögé.

      Csendben figyelte, ahogy kitölti a jelentkezést és a lány válla fölött minden szavát elolvasta. Envy Sexton, és szerencsére az összes vérpumák vagy vámpírok által vitt klub hiányzott arról a hosszú listáról, amelyeket referenciaként megjelölt. Tudta, hogy néhány jól megejtett telefonnal könnyen el tudja intézni, hogy legyen szabadideje. Csak meg kell kérnie őket, hogy hagyják ki egy kis időre a munkarendből. Nem igazán szándékozott bárkivel is megosztani ezt a vadmacskát.

      Envy végzett a papírral és készült felállni, de Devon a vállára tette a kezét, hogy még maradjon ülve egy darabig. Gyorsan átvette a papírt és elindult az ajtó felé.

      â€žMaradj itt. Pár percen belül jövök a válasszal.” – Devon már fogta az ajtógombot, de megállt addig, amíg Envyre figyelt.

      â€žHogy hívnak?” - kérdezte Envy, azon tűnődve, vajon elvihetné-e ő a papírt a főnökhöz. Talán egyúttal megejthetnék a felvételi elbeszélgetést is.

      â€žDevon Santos” – válaszolta, majd kilépett az ajtón, mielőtt bármit reagálhatott volna.

      Tudta, hogy Nick az ajtó másik oldalán már várta, mert megérezte az illatát. Miközben odaadta a papírt Nicknek, csak annyit mondott: „Vagy egy új pultosunk.” Megvárta amíg Nick átnézte a papírt, bár tudta, hogy testvére ugyanazt ellenőrzi, amit ő is nem sokkal ezelőtt.

      Nick már nem egy vámpírimádó csürhét zavart el és ki kellett dobnia egy belopakodott vámpírt is, így az megalapozta a rossz kedvét egész éjjelre. Gyűlölte a vámpírokat és minden olyan embert, aki elég idióta volt ahhoz, hogy velük lógjon. Mivel nem látott semmi arra utalót, hogy ennek a lánynak bármi köze lenne hozzájuk, valamint megérezve testvére felizgultságát úgy döntött, hagyja, hogy Devon intézze, mint a saját ügyét.

      Végül visszaadta a papírt, és megjegyezte: „Mondd meg neki, hogy legközelebb a sokkolót hagyja otthon.” Nick egy pár pillanatra testvére szemébe nézett, mielőtt hozzátette volna: „Kat mondta, hogy járt azzal a csávóval, akit ’felvillanyozott’, és a másik... aki megbilincselte, az meg a bátyja. ”

      â€žAz expasinál fegyver volt. Éreztem a szagát.” - Devon megráncolta homlokát és összehúzta a szemét: „Talán párkapcsolatnak mégsem volt olyan jó...”

      â€žJobb lesz, ha vigyázol vele.” - Nick csóválta a fejét, ahogy látta testvére szemének csillogását. „Ha akarod a csajt, akkor a te felelősséged, amíg itt van.” Nick kivillantotta fogait, ahogy hirtelen vámpírszagot érzett, majd minden szó nélkül elindult visszafelé a lépcsőn.

      Envy idegesen nézett körbe és észrevett egy liftet, amit addig nem vett észre. Igencsak nagyot nézett, amikor meglátta, hogy kódzárral működik. Elkezdett a tollal játszani az asztalon és közben azon gondolkodott, vajon mennyit kell még várnia. Mindenképp meg kellett tudnia, hogy Chad tényleg letartóztatta-e Trevort vagy csak addig bilincselte meg, amíg kivezette a klubból.

      Körbenézett az asztalon, hogy mivel köthetné le a figyelmét, amíg várakozik. Született nyomozó volt, akárcsak a bátyja, bár Chad próbálta leplezni tehetségét. Az igazság az, hogy Chadből nagyszerű nyomozó válhatott volna. Mindenkinek azt mondta, hogy csak egy egyszerű kommandós, de helikopterről is lehetett látni, hogy az nem volt igaz. Ő volt a bevetési egység vezetője.

      Lenézett egy papírra, amit szórakozottan, az unalomtól vezérelve vett fel. Valami göngyölegszámla volt. Ahogy végigfutott a szeme a számlázási adatokon, meglátta a nevet az alján. Lecsapta a papírt az asztalra. Devon Santos... a picsába. Ő az egyik kibaszott tulaja a helynek és elhitette vele, hogy csak egy egyszerű táncosfiú.

      Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és lépett be Devon. „Mikor akarsz kezdeni?”

      *****

      Nick sietve átvágott a tánctéren, majd szinte felszaladt a bejárathoz vezető lépcsőn. A kelleténél nagyobb erővel csapta ki az ajtót és szigorú tekintettel meredt rá a férfira, aki át akart jutni a biztonságiakon. Mivel a kidobók legtöbbje szintén alakváltó volt, akkor is megérezték a vámpírok szagát, ha más jel nem árulta volna el őket.

      Ãšgy tűnt, hogy az átlagos vámpírok megjelenése a helyi gót szubkultúra divatirányzatát követte. Bár a legutóbbi néhány hónapban körülbelül tíz olyan vámpír próbált besurranni, aki öltönyt viseltek vagy átlagos divat alapján öltözködtek. Épp emiatt hagyatkoztak inkább a szagra, mintsem a megjelenésre. Első számú szabály... a tulaj engedélye nélkül egy vámpír sem teheti be a lábát a klubba.

      â€žSegíthetek?” - kérdezte Nick teljes professzionalizmussal, de csak az emberek jelenléte miatt. A férfi oldalra biccentette a fejét és olyan beteges vigyorral reagált, amitől Nicknek majdnem kifordult a gyomra.

      â€žSzeretnék bejutni.” - válaszolta Raven, és közben pupillái megtágultak, ahogy megpróbálta különleges erejét használni, amely bárkit engedelmességre kényszerít, aki képtelen ellenállni a vámpírok


Скачать книгу