Az Urantia könyv. Urantia Foundation
Читать онлайн книгу.
Elődje irányít.
15:2.9 (166.8) 7. A nagy világegyetem. Hét felsőbb-világegyetem alkotja a jelenlegi szervezett nagy világegyetemet, mely megközelítőleg hétbillió lakható bolygóból, valamint az épített szférákból és egymilliárd lakott Havona-szférából áll. A felsőbb-világegyetemeket a Hét Tökéletes Szellem közvetve és tükrözőműködés útján a Paradicsomról irányítja és igazgatja. A Havona milliárdnyi világát a Nappalok Örökkévalói közvetlenül irányítják, minden egyes ilyen tökéletes szférát egy-egy Legfelsőbb Háromsági Személyiség vezet.
15:2.10 (167.1) A Paradicsom-Havona szférán kívül a világegyetem-szervezési terv az alábbi egységeket írja elő:
15:2.11 (167.2) Felsőbb-világegyetemek . . . . . .7
15:2.12 (167.3) Nagyövezetek . . . . . . . . . . . . 70
15:2.13 (167.4) Kisövezetek . . . . . . . . . . . . 7000
15:2.14 (167.5) Helyi világegyetemek. . . . . 700.000
15:2.15 (167.6) Csillagvilágok. . . . . . . . . .70.000.000
15:2.16 (167.7) Helyi csillagrendszerek . . 7.000.000.000
15:2.17 (167.8) Lakható bolygók . . . . 7.000.000.000.000
15:2.18 (167.9) Minden egyes felsőbb-világegyetem felépítése közelítőleg az alábbi:
15:2.19 (167.10) Egy csillagrendszerben van körülbelül . . . . . . . . .1.000 világ
15:2.20 (167.11) Egy csillagvilágban (100 csillagrendszer) . . . . . . .100.000 világ
15:2.21 (167.12) Egy világegyetemben (100 csillagvilág). . . . . . . . .10.000.000 világ
15:2.22 (167.13) Egy kisövezetben (100 világegyetem) . . . . . . . . .1.000.000.000 világ
15:2.23 (167.14) Egy nagyövezetben (100 kisövezet) . . . . . . . . . .100.000.000.000 világ
15:2.24 (167.15) Egy felsőbb-világegyetemben (10 nagyövezet) . . 1.000.000.000.000 világ
15:2.25 (167.16) Mindeme becslések a legjobb esetben is csak közelítő adatok, mert állandóan fejlődnek új csillagrendszerek, más szerveződések pedig kilépnek az anyagi létezésből.
3. Az Orvonton felsőbb-világegyetem
15:3.1 (167.17) Az Urantiáról szabad szemmel látható csillagos terek gyakorlatilag a nagy világegyetem hetedik részéhez, az Orvonton felsőbb-világegyetemhez tartoznak. A hatalmas Tejút csillagrendszer alkotja az Orvonton központi magját, mely igen messze esik a helyi világegyetemetek határaitól. A napokból, a tér sötét szigeteiből, kettős csillagokból, gömbhalmazokból, csillagfelhőkből, csavarvonalú és egyéb csillagködökből álló halmaz az egyedi bolygók miriádjaival együtt egy zsebóraszerű, megnyújtott kör alakú csoportot alkot, mely a lakott evolúciós világegyetemeknek nagyjából az egy hetedét teszi ki.
15:3.2 (167.18) Az Urantia csillagászati helyzetéből nézve, a közeli csillagrendszereken túlra, a nagy Tejút irányába tekintve megfigyelhetitek, hogy az Orvonton szférái egy hatalmas, hosszan elnyúló síkon haladnak, melynek szélessége a vastagságánál sokkal nagyobb, és a hossza sokkal nagyobb, mint a szélessége.
15:3.3 (167.19) Az úgynevezett Tejutat tanulmányozva megfigyelhetjük az Orvonton csillagsűrűségének viszonylagos növekedését, amikor a mennyeket egy irányból nézzük, míg a másik oldalon a sűrűség csökkenő; az anyagi felsőbb-világegyetemünk lényegét alkotó síktól távolodva a csillagok és az egyéb szférák száma csökken. Ha megfelelő szögben keresztülnéztek e nagyon sűrű térrész magján, akkor valójában a székhely-világegyetem és a minden dolgok középpontjának irányába néztek.
15:3.4 (167.20) Az urantiai csillagászok az Orvonton tíz nagyobb osztálya közül nyolcat már nagyjából azonosítottak. A további kettőt igen nehéz elkülöníteni, mert e jelenségeket ti belülről vagytok kénytelenek szemlélni. Ha a távoli űr valamely pontjából tekintenétek az Orvonton felsőbb-világegyetemre, akkor azonnal kivehetnétek a hetedik galaxis tíz nagyövezetét.
15:3.5 (168.1) A kisövezetetek forgási középpontja az igen távoli, hatalmas és sűrű Nyilas csillagfelhőben található, s a helyi világegyetemetek és annak minden égi társteremtménye e középpont körül mozog, és a hatalmas, ám a galaxisrendet el nem érő Nyilas csillagrendszer átellenes oldalairól láthatnátok két nagy csillagfelhő vonulatot, melyek hatalmas csillag-csavarvonalak formájában emelkednek ki.
15:3.6 (168.2) Azon fizikai rendszer magja, melyhez a napotok és annak bolygói tartoznak, az egykori Andronover csillagköd központja. Ez az egykori csavarvonalú csillagköd kissé elcsavarodott azoktól a gravitációs összeomlásoktól és az azokat kísérő eseményektől, melyek a naprendszeretek születését kísérték, és amelyeknek kiváltó oka egy hatalmas szomszédos csillagköd túl közel kerülése volt. E majdnem-összeütközés az Andronovert egy kissé gömbszerű csoportosulássá változtatta, de nem teljesen szüntette meg a napok és az azokhoz tartozó fizikai csoportok kétirányú keringését. A naprendszeretek ma egy meglehetősen központi helyzetet foglal el az eltorzult csavarvonal egyik karjában, mely maga nagyjából félúton helyezkedik el a csillagvonulat közepéhez képest kifelé, a szélek irányában.
15:3.7 (168.3) A Nyilas-övezet, valamint az Orvonton minden további övezete és osztálya az Uversza körül kering, és az urantiai csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és viszonylagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek:
15:3.8 (168.4) 1. Az Urantia keringése a Nap körül.
15:3.9 (168.5) 2. A naprendszeretek körforgása az egykori Andronover csillagköd magja körül.
15:3.10 (168.6) 3. Az Andronover csillagcsalád és a kapcsolódó csillaghalmazok forgása a Nebadon csillagfelhő összetett forgási-gravitációs középpontja körül.
15:3.11 (168.7) 4. A Nebadon helyi csillagfelhőnek és kapcsolódó teremtésrészeinek körmozgása a kisövezetük nyilasbeli középpontja körül.
15:3.12 (168.8) 5. A száz kisövezet, közöttük a Nyilassal, forgása a nagyövezetük körül.
15:3.13 (168.9) 6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagvonulatok, az Orvonton központja, az Uversza körül.
15:3.14 (168.10) 7. Az Orvontonnak és a hat másik felsőbb-világegyetemnek a mozgása a Paradicsom és a Havona körül, vagyis a felsőbb-világegyetemi térszint óramutató járásával ellentétes irányú körmozgása.
15:3.15 (168.11) E többszörös mozgás jellege is többféle: a bolygótok és a naprendszeretek űrbeli útvonalainak kialakulása a fejlődésükre vezethető vissza, az eredetükön alapul. Az Orvontonnak az óramutató járásával ellentétes, abszolút mozgása úgyszintén fejlődés alapú, a világmindenség építészeti terveiből fakad. Viszont a közbenső mozgások eredete összetett, ennek oka részben az anyag-energia felsőbb-világegyetem-alkotó rendeződése, részben pedig a Paradicsom erőszervezőinek értelmes és céltudatos munkája.
15:3.16 (168.12) A helyi világegyetemek a Havona közelében egymáshoz is közelebb vannak; a körök száma nagyobb, és nagyobb azok átfedése is rétegről rétegre. De az örökkévaló középponttól távolodva egyre kevesebb a csillagrendszer, a réteg, a kör és a világegyetem.
4. Csillagködök — a világegyetemek elődei
15:4.1 (169.1) Jóllehet a teremtés és a világegyetemek szervezése örökkön a végtelen Teremtők és