Az Urantia könyv. Urantia Foundation
Читать онлайн книгу.
alapuló értelemben, a paradicsomi Istenségek érik el, de az egyesítő Istenség-kifejeződés harmadik szintje a tapasztalás által fejlődést tekintve nem teljesen egyesített. Amikor, ahol és ahogyan az Istenség abszolút szintje működik, Paradicsom-abszolút értékek és jelentéstartalmak nyilvánulnak meg.
0:1.14 (3.1) Az Istenség lehet öröktől való létezésen alapuló, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztalás által fejlődő, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.
0:1.15 (3.2) Minden isteni forrása az Istenség. Az Istenség jellegében és változhatatlanul isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.
0:1.16 (3.3) Az ISTENISÉG az Istenség jellegzetes, egyesítő és összehangoló jegye.
0:1.17 (3.4) Az isteniséget a teremtmények eszmei igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, az irgalomnak és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságosságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.
0:1.18 (3.5) Az isteniség lehet tökéletes — teljes — mint a paradicsomi tökéletesség öröktől való létezésen alapuló és teremtői szintjein; lehet tökéletlen, mint a tér-idő evolúció tapasztalás által fejlődő, teremtményi szintjein; vagy lehet viszonylagos, tehát nem tökéletes és nem is tökéletlen, mint a Havona egyes öröktől való létezésen alapuló és tapasztalásban kibontakozó szintjei kapcsolatában.
0:1.19 (3.6) A tökéletesség minden viszonylagos szakaszában és formájában való elképzelésére irányuló próbálkozásunk során hét értelmezhető válfajt találunk:
0:1.20 (3.7) 1. Abszolút tökéletesség minden szempontból.
0:1.21 (3.8) 2. Abszolút tökéletesség egyes állapotokban és viszonylagos tökéletesség minden egyéb szempontból.
0:1.22 (3.9) 3. Abszolút, viszonylagos és tökéletlen szempontok különféle társulásban.
0:1.23 (3.10) 4. Abszolút tökéletesség néhány tekintetben, tökéletlenség minden másban.
0:1.24 (3.11) 5. Abszolút tökéletesség egyetlen tekintetben sem, viszonylagos tökéletesség minden megnyilatkozásban.
0:1.25 (3.12) 6. Abszolút tökéletesség egyetlen állapotban sem, viszonylagos tökéletesség néhányban, tökéletlenség a többiben.
0:1.26 (3.13) 7. Abszolút tökéletesség egyetlen jegyben sem, tökéletlenség mindben.
II. Isten
0:2.1 (3.14) A fejlődő halandó teremtmények ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy jelképesen ábrázolják az Istenről alkotott véges fogalmaikat. Az ember erkölcsi kötelességének tudatosítása és szellemi eszményelvűsége jelképekkel nehezen leírható értékszintet — tapasztalásban kibontakozó valóságot — képez.
0:2.2 (3.15) A mindenségtudat maga után vonja az Első Ok, az egyetlen okozatlan valóság felismerését. Isten, az Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenség-személyiségi szintjén működik:
0:2.3 (3.16) 1. Elő-személyes — mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók.
0:2.4 (3.17) 2. Személyes — mint a teremtett és a nemzett lények evolúciós tapasztalásában.
0:2.5 (3.18) 3. A személyest meghaladó — mint bizonyos abszonit és rokon lények meglényegített létezésében.
0:2.6 (3.19) Az ISTEN szó az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép. A kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani, mivel e kifejezés az Istenség különböző mellé- és alárendelt megszemélyesüléseinek megjelölésére is használható; például: a paradicsomi Teremtő Fiak — a helyi világegyetemi atyák.
0:2.7 (4.1) Az Isten kifejezés alatt, az alkalmazási körtől függően, a következőket értjük:
0:2.8 (4.2) Megjelölési jelleggel — mint az Atya Isten.
0:2.9 (4.3) Szövegösszefüggésben — valamely istenségszint vagy társulás magyarázatakor. Az Isten szó pontos értelmezésével kapcsolatos kétely felmerülése esetén javasolható az Egyetemes Atya személyére gondolnotok.
0:2.10 (4.4) Az Isten kifejezés mindig személyiséget jelöl. Az Istenség utalhat isteniségi személyiségekre, de másra is.
0:2.11 (4.5) Az ISTEN szó ezekben az írásokban a következő jelentésekben használatos:
0:2.12 (4.6) 1. Atya Isten — Teremtő, Szabályozó és Megtartó. Az Egyetemes Atya, az Istenség Első Személye.
0:2.13 (4.7) 2. Fiú Isten — Mellérendelt Teremtő, Szellem Szabályozó és Szellemi Igazgató. Az Örökkévaló Fiú, az Istenség Második Személye.
0:2.14 (4.8) 3. Szellem Isten — Együttes Cselekvő, Egyetemes Egységbe-rendező és Elme Adományozó. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.
0:2.15 (4.9) 4. A Legfelsőbb Isten — az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek tapasztalás által fejlődő Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.
0:2.16 (4.10) 5. A Hétszeres Isten — az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként erő-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.
0:2.17 (4.11) 6. A Végleges Isten — a felsőbb-idő és a meghaladott tér meglényegülő Istene. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.
0:2.18 (4.12) 7. Az Abszolút Isten — a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalás által fejlődő Istene, a jelenleg öröktől való létezésen alapuló Istenségi Abszolút. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje. E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.
III. Az Első Forrás és Középpont