A Meg Nem Engedett. Owen Jones
Читать онлайн книгу.
közelebb jutunk ehhez, annál jobb lesz Hengnek.
-Na mármost. Ugye tudjuk, hogy nem mindenki eszi azt minden nap, amit a szervezete megkíván, szóval gondolhatjuk, hogy Hengnek sem fog hiányozni ez minden nap. De ha csak baromfi vért adunk neki, sokban szenved majd hiányt, és csak az a “baromfi” része fog tovább erősödni, és átvészelni ezeket a napokat.
-Ugyanez van a kecskevérrel is. Ha csak azt issza, mivel füvön nem tud sokáig élni az ember, nem lesz elég.
-Szóval mit mondasz, Da néni? -kérdezte Den, -Találnunk kell neki majom vért?
-Nos, ez már inkább arra hajaz, amiről beszélek, igen Den. De a majmok sem eszik ugyanazt, mint mi, ugyebár.
Hagyott egy kis időt, hogy felfogják azt, amit mond. Először Din értette meg.
-Úgy érted nénikénk, hogy apának rendszeres emberi vérre van szüksége?
-Igen Din, ez lenne a legkönnyebb út és hosszútávon talán az egyetlen. Ha nem találtok rendszeres emberi vérforrást, akkor sok különböző állatból kell nagy mennyiségű vért összegyűjtenetek ahhoz, hogy kiadja az emberi étrendet. Például a disznók sok olyat esznek mint mi, de alig esznek gyümölcsöt és sertéshúst. Szerintem tarthatnátok néhány sertést csak Hengnek, amiket olyan ételekkel etetnétek, amik minél használhatóbbá teszik a vérüket. Más állatokéval keverve jó is lenne, de megint csak hangsúlyoznám, hogy ez nagyon sok munkával jár. Tudnátok csinálni tyúk, kecske, sertés, kutya és macskavér keverékeket és tarthatnátok őket a hűtőszekrényben, de tudtommal ilyet még senki sem csinált ezelőtt… az eredmények legjobb esetben is kiszámíthatatlanok.
-A megoldás olyan egyszerű, mint az egyszer egy, és pedig nem más, mint az emberi vér.
-Megnéztük apátok mintáit már legalább hét órával korábban a kelleténél, és a bizonyíték már akkor egyértelmű volt. Mégpedig az, hogy apátoknak nincs vére. Egy csepp sincs!
-Megmutatom. -Da elővette válltáskájából a banánlevélbe csomagolt mohát.
-Ez apátok vizeletmintája. Nézzétek! -meggyújtotta. -Kicsit pattog a tűz a nedvességtartalom miatt, de nézzétek! A lángnak nincs színe, tehát nincs benne vitamin, nincs benne só, nincs semmi a vérében, csak víz. Az folyik az ereiben, még ha vörös is.
-Kicsit később ejthetünk rajta egy apró sebet és meggyőződhettek róla ti magatok is, ha akartok. Ha igazi vére lenne, a moha mostanra már megszáradt volna és égés közben színe lenne a lángnak.
-Ugyanez van a kőnél is, nézzétek! Heng ideköpött, de nem körvonalazódik a só. Semmi! Megint csak víz. Apátokban nincs vér. Egy csepp sincs.
-Az rossz sámán nagynéni? -kérdezte Den.
-Rossz?! Hogy rossz-e?! Gyerek, egy ember nem élhet vér nélkül! Nagyon szeretlek téged Den, de néha nagyon hülye tudsz lenni. Szerintem csak a szexen jár az eszed, mint minden fiúnak a te korodban. És ezt csak “nagynéni” mondja a szentélyen kívül…
-Édesapátok vámpírrá változott… harapott meg bárkit mostanában?
-Nem nénikénk, de a kecskéket megharaphatta, arról nem tudhatunk, -válaszolta Den.
-Ó, ez nagyon komoly, nagyon is komoly! Hallottam már olyan esetekről, mint ez, de sosem találkoztam még vele, soha a… nos, a hosszú tapasztalataim során, még sosem.
-Tyű, -mondta Den, -apa Pee Pobbá, egy vámpírrá változott?! Alig várom már, hogy elmondhassam a barátaimnak! Heng – Pee Pob! Állati!
-Hamarosan meg fog halni? -kérdezte Din.
-Megpróbáljuk menteni, Din. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de ez azzal kezdődik, hogy nem mondhatjuk el senkinek! Den! Felfogtad!? Senki sem tudhatja meg, senki a világon! Hülye gyerek.
-Wan biztos vagy benne, hogy ez a gyerek tényleg egy Lee? -vetette oda vádló pillantással Wannak, aki erre olyan tiszteletlen és morcos pillantással nézett az öreg nőre, aki épp csak megmentette haldokló férje életét, amilyennel csak tudott.
-Hát így állunk! Ez a véleményed! Végsősoron ez a ti döntésetek. Mind a négyeteké, mivel nektek kell biztosítani Hengnek a “gyógyszerét”. Ezen fog élni élete végéig, erre az állapotra nincs gyógyulás.
Da hátrahuppanva nekidőlt az egyik tartóoszlopnak és jelentőségteljesen becsukta a szemét, mintha, munkájával végezve egy könyvet csukott volna be. A család a nagynénire nézett, aztán egymásra. Azon tűnődtek, vajon ebből hogyan fognak kilábalni.
Míg Da nagynéni látszólag transzban volt, vagy aludt, hármójuk azon vitatkozott, hogyan is tovább.
-Nos, -mondta Wan, -a helyiektől nem sok vért tudunk szerezni, ugyebár. Legtöbbjük egy falat szárazkenyeret sem adna, nem még, hogy jó fél liternyi vért. Megfizetni pedig nem tudjuk.
-Kaphatnánk el turistákat! A vérüket palackokba csapolva tarthatnánk a hűtőben… -mondta Den.
-Idefent nem járnak turisták, ha még nem tűnt volna fel Den. -felelte anyja ciccentve.
-Megpróbálhatnánk a különböző állatok vérkeverékeit és havonta mindannyian adhatnánk fejenként, úgy bő fél liter vért. -vágta közbe Din.
-Hm. Nem tudom, hogy egy ember mennyi vért adhat egy évben, de több mint hat liter nekem gyanúsan soknak tűnik. Minden esetre szép gondolat kedves.
-Néha talán a család távolabbi tagjai is adnának egy kis vért, apátokat eléggé szeretik a környéken…
-Felajánlhatnánk, hogy megvesszük minden halott vérét! -ajánlotta Den.
-Valahogy ki is kell venni a vért a testből mielőtt meghal édes, máskülönben a szív megáll és nem lesz, ami kipumpálja.
-Felköthetnénk őket a lábuknál fogva és tennénk egy csapot a nyakukra… vagy a szívükbe… vagy mindkét helyre!
-Értem. Szóval amikor elmegy egy kedves öreg mama, körülötte mindenki éppen siratja, teszerinted akkor gyorsan siessünk oda mielőtt kihülne és kérdezzük meg, hogy felköthetnénk-e hamar kiengedni a vérét a vödrünkbe, csakhogy apánk tudjon majd mit iszogatni később, ugye?
Szerinted ez mennyire menne simán?
-Mondhatnánk nekik, hogy valamennyi vért már korábban…
-Még csak ne is gondolj ilyen hülyeségekre, te barom!
-Mi lenne, ha a babák… Vagy nem? -folytatta Den, de miután az összes eddigi ötlete kudarcba fulladt, inkább csendben maradt.
-Összefoglalva tehát, először is gyűjtsünk össze vért a családból, másodszor pedig gyűjtsünk vért az állatoktól. Azoktól is amelyikről nem tudjuk biztosan, hogy fog-e működni.
-Még valami?
-Tudnánk még… nem, azt talán nem… -mondta Den.
-Gyerünk, bökd ki, ha baromság, ha nem, -mondta az anyja -reménytelenek vagyunk és minden lehetőséget fontolóra kell vennünk.
-Lehetnék mohamedán… akkor lehetne négy feleségem, az még négy vérforrás… ha mondjuk lenne nekik fejenként négy gyerekük is, az még tizenhat! Aztán…
-Igen, persze Den, köszönjük! Hogy maradtam volna inkább csendben… Legközelebb azzal jössz majd, hogy a húgodat állítsuk ki a sarokra és egy liter vérbe kerüljön nála egy menet!
Din nagyon elpirult még csak a gondolatától is, és meg volt rökönyödve, hogy anyja ilyet mondott, viszont Dennek tetszett az ötlet, míg Wan oldalba nem rúgta.
-Ahogy