A gőzösnek mind a hat ablaka

      Fekete fátyollal van bevonva.

      Gyászolja a magyar legényeket.

      Katonának viszik szegényeket.

      Lányok, lányok, szovátai lányok,

      Közületek csak egyet sajnálok,

      Ha az az egy piros rózsa volna,

      Éjjel, nappal kalapomba volna!

      Anyám, anyám, édes anyám,

      Édes felnevelő dajkám!

      Születésemnek örült kend,

      Jaj, de nagy búra nevelt kend.

      Patrontás az oldalamon,

      Hozzá puska a vállamon,

      Csákó nyomja a fejemet, –

      Jaj, beh keserves egy élet!

      Terméskőből van a szobám,

      Szomoru az én éjszakám,

      Csak egy gyertyavilág virit,

      Az is csak engem szomorit!

      A mindenit ennek a rongy világnak!

      Mért sorozott engem be katonának?

      Huszár vagyok, szeretem a lányokat,

      Megölelem, megcsókolom azokat.

      Barna kis lány, eszem azt a szentedet,

      Isten áldja meg a te szép lelkedet!

      Köszönöm az eddig való hüséged,

      Áldja meg az isten minden lépésed!

      Amott kerekedik

      Egy fekete felhő,

      Abban tollászkodik

      Egy fekete holló.

      Várj meg, holló, várj meg,

      Hadd izenjek tőled

      Apámnak, anyámnak

      Jegybeli mátkámnak.