Szakajtottam rózsát, fehéret,

      Tartottam szeretőt, kevélyet;

      De már annak vége, vége van,

      Már mi köztünk, rózsám, harag van.

      Szakajtottam rózsát, pirosat,

      Tartottam szeretőt, csinosat;

      De már annak vége, vége van,

      Már mi köztünk, rózsám, harag van.

      Szakajtottam rózsát, teljeset,

      Tartottam szeretőt, kedveset;

      De már annak vége, vége van;

      Mert te érted, rózsám, harag van.

      Kérik a szűrömet bundáért,

      Szőke galambomat barnáért,

      Nem cserélem szűröm bundáért,

      Szőke galambomat barnáért.

      Meghalok Csurgóért, de nem a váráért,

      Hej nem a váráért, csak egyik utczáért,

      De nem az utczáért, csak egyik házáért,

      Hej ebben növekedett barna galambomért.

      Mig a világ világ világ lesz,

      A kertemben rózsa lesz.

      A kertemben rózsa lesz,

      Az én szivem gyászba lesz.

      Szerettelek mindenért,

      Világos kék szemedért,

      Sugár szemöldöködért,

      Meghalok a nevedért.

      Halok halálomért,

      Élek életemért,

      Kedves galambomnak

      Sok szép szavaiért.

      Meghalok hazámért,

      Hazám falujáért,

      Az egyik soráért

      Galambom házaért;

      A benne lakóért,

      Kedves galambomnak

      Sok szép szavaiért.

      Meghalok, meghalok,

      Még beteg sem vagyok,

      A galambom mellett

      Nyugodni akarok.

      Katiczám, Katiczám,

      De elhagytál babám,

      Ajakidat többé

      Nem csókolgatja szám.

      Nem lelek, nem lelek,

      Szeretőt nem lelek,

      Nem születik többé

      Anyától illy lélek.

      Árva az a leány,

      Kinek anyja nincsen,

      Én is árva vagyok,

      Mert szeretőm nincsen.

      Mi haszna angyalkám,

      Tiszta inget adsz rám,

      Tudod hogy a szivem

      Fekete gyászban jár.

      Meghalt a galambom,

      El is van temetve;

      De az ő hivsége

      Nem lesz elfelejtve.

      A szerelmes gyászban járjon,

      Szerelmétől jót ne várjon.

      Hogy ez igaz, és nem álom,

      Én tudom, mert én próbálom.

      Álnok hitű, be megcsaltál,

      Be kedves szeretőm voltál!

      Neked tartottam szivemet,

      Bánom hű szeretetemet.

      Végig mentem udvarodon,

      Betekinték ablakodon,

      Gyertya égett asztalodon,

      Barna legény a padodon.

      Tudom rózsám, fáj a szived,

      Gyenge szemed rám sem nézhet;

      Nem is hiszem, hogy ne fájna,

      Fekete gyászban ne járna.

      Fekete gyászban jár szivem,

      Mert elhagyott egy reményem,

      Mert elhagyott a hitetlen,

      Kiért holtig fáj a szivem.

      Barna babám, de megcsaltál,

      De kedves szeretőm voltál;

      Megöleltél, megcsókoltál,

      Álnok szivű, de elhagytál.

      Nem jöttem volna én ide,

      Csalogattak engem ide;

      Barna leány szemöldöke

      Csalogatott engem ide.

      Bár ne csalogatott volna,

      Most a világ nem csufolna!

      Barna leány, de megcsaltál,

      De kedves szeretőm voltál:

      Csalogattad hív szivemet,

      Mig hállódba keritetted.

      Holott talán nem egyenes

      Indulattal voltál teljes!

      Én nem tudom, mi az oka,

      Hogy a világ illy mostoha.

      Irigyli a szeretetet,

      A melly ad csendes életet.

      Pedig a nélkül az élet

      Csupa kin, gyötrelem lehet.

      Álom, álom, édes álom,

      Édes a hajnali álom,

      De édesebb az az álom,

      Mellyben galambomat látom.

      Erősebb a csók a bornál,

      Édesebb is a czukornál,

      De édesebb a szerelem,

      Mikor galambom ölelem.

      Nincs szebb virág a rózsánál,

      Nincs szebb élet a párosnál;

      A rózsa is csak ott nyilik,

      Hol ketten egymást szeretik.

      A