Most jó szeretőt tartani,

      Most van mivel csalogatni,

      Most érik a jó mogyoró,

      Szőlőhegyen alma, dió.

      Barna szeretőm van nékem,

      Szőkeért tán becserélem,

      Mert a szőke fejér karja,

      Szépen ölel, ha akarja.

      A galambom kis karjai

      Nem akarnak meghajlani.

      Pedig máskép hogy ölel meg,

      Ha nem ölel, hogy szeret meg?

      Mondtam anyám, házasits meg,

      De azt mondtad, hogy ráérek:

      Elvitték a szeretőmet,

      Verje meg az isten őket.

      Ki elvitte, éljen vele,

      Csak előttem ne ölelje.

      Mert ha előttem öleli,

      Azt gondolom, hideg lel ki.

      Édes anyám! meghalok,

      Házasodni akarok,

      Héj, huj, meghalok,

      Házasodni akarok.

      Édes fiam! ne halj meg,

      Inkább házasodjál meg;

      Héj, huj, ne halj meg,

      Inkább házasodjál meg.

      Édes anyám, nem merek,

      Mert azt mondják, hogy gyerek;

      Héj, huj, nem merek,

      Mert azt mondják, hogy gyerek.

      Édes fiam, kurvannya,

      A ki neked azt mondja,

      Héj, huj, kurvannya,

      A ki neked azt mondja.

      Édes anyám, meghalok,

      Házasodni akarok;

      Édes fiam, ne halj meg,

      Inkább házasodjál meg.

      Édes anyám, meghalok,

      Férjhez menni akarok.

      Édes lányom, ne halj meg,

      Inkább szeretődhöz menj.

      Ha meghalok, nem bánom,

      Testamentomban hagyom,

      Hogy négy legény vigyen ki,

      Szeretőm fog siratni.

      Rózsából lesz temetőm,

      Liliomból lepedőm,

      Rozmaringbúl keresztem,

      Soha el nem felejtem.

      Anyám, anyám, jó anyám!

      Készítsd el fejér ruhám,

      Elindulok hosszú útra,

      Miről babám nem vár vissza.

      Sáros ez az utcza,

      Mellyben szoktam járni;

      Páratlan gerlicze

      Szokott hozzám járni.

      Ha isten engedi;

      Párja leszek neki,

      Ha párja nem leszek,

      Szeretője leszek.

      Akkor veszlek el, galambom,

      Ha elfogy az a nagy halom.

      Inkább kosárral elhordom,

      Csak engem végy el, galambom.

      De te elmégy, s engem itt hagysz,

      Szivemre bút s bánatot hagysz,

      Ollyat mind a szomszéd halom;

      Érted halok meg, galambom.

      Elment, elment az én párom,

      Még az éjjel visszavárom.

      Visszavárom éjszakára,

      Csókot nyomok orczájára.

      Nincsen annak semmi baja,

      Ki szeretni nem tud soha.

      De van annak nagy bánatja,

      Ki babáját nem láthatja.

      Izent nékem a gavallér:

      Kell-e, babám! pengő tallér?

      Nem kell nekem pengő tallér,

      Maga sem kell a gavallér.

      Izent nékem a mészáros:

      Kell-e nékem gyürű, páros?

      Nem kell nékem gyürű, páros,

      Maga sem kell a húsáros.

      Izent nékem csizmazia:

      Kell-e, babám! piros csizma?

      Nem kell nékem piros csizma,

      Maga sem a csizmazia.

      Azt izente a katona:

      Kell-e, rózsám! karton szoknya?

      Nem kell nékem karton szoknya,

      Maga sem kell a katona.

      Izent nékem János deák:

      Kell-e, babám! gyönge virág?

      Nem kell nékem gyönge virág,

      Maga sem kell János deák.

      Izent nékem a kalmár is:

      Kell-e, babám! piros kláris?

      Nem kell nekem piros kláris,

      Maga sem kell a kalmár is.

      Izent nékem Barna Pista:

      Kell-e szelid galamb csókja?

      Jaj! kell nékem galamb csókja,

      Maga is kell Barna Pista.

      Én istenem, be szép élet,

      A ki csizmaziát szeret,

      Mihelyt feslik a csizmája,

      Mindjárt bevarrja rózsája.

      Még is gyöngyebb az az élet,

      A ki szabólegényt szeret,

      Mihelyt feslik a ruhája,

      Mindjárt megvarrja rózsája.

      De még gyöngyebb az az élet,

      A ki úrfi legényt szeret,

      Mihelyt