Zászlónk lehanyatlik untan,

      Fáradtan biztatjuk egymást,

      Bizunk még, de nem magunkban,

      Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

      Szivünk is már olyan terhes,

      Fölemelni hogy nem tudjuk,

      Csak hazudjuk, hogy szerelmes:

      Parazsai feketedő tegnapiak.

      Babonáink megfakultak,

      Csodáink elesteledtek,

      Jövőink eleve multak,

      Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

      Öreg vitézink ühmögnek,

      Ifju bajtársak lázadnak

      S így megy a had, megy a ködnek:

      Siker utját kedvetlenül keresgeti.

      Valahol utat vesztettünk,

      Várat, tüzet, bizodalmat,

      Valamiben késlegettünk

      S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

      Zászlónk lehanyatlik untan,

      Fáradtan biztatjuk egymást,

      Bizunk még, de nem magunkban,

      Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

      Bajban van a messze város,

      Gyürkőzni kell a Halállal:

      Gyürkőzz, János, s rohanj, János.

      Királyfiak s nagy leventék,

      Ha palástjukat ott-hagyták:

      Rohanj, ha rongy is a mentéd.

      Mesebeli király-lyánnyal

      Hogyha akarsz találkozni:

      Hadakozzál a Sárkánnyal.

      Csak a mese s csak az átok

      Tartott eddig így-úgy is még

      S jók e csakok s e csalások.